0. nap – az odaút

Az utazás gyakorlatilag terv szerint, flottul ment. Még 21-e, kedden este felvonatoztam Pestre, ahol is az éjszakát a sógoroméknál töltöttem, és még egy utolsó checklistet tartottam – a hátizsák tartalmára vonatkozóan. Másnap reggel sógornőm kiszállított a reptérre, szóval így kényelmesen meg lett oldva a reptérre való eljutás, minden sietség nélkül (utólag is még1x köszönet nekik a vendéglátásért). Felkészülve arra, hogy pár órahosszat nem tudok rágyújtani, még a Ferihegy 2. parkolóban teleszívtam magam cigivel, majd elindultam becsekkolni.

A security-check után leültem a váróban, és talán ekkor tudatosult bennem, hogy Úton vagyok, és innentől egy hónapig minden, ami a mindennapjaimat adja, eltűnik az életemből. Eléggé vegyes érzéseim voltak, az úristennemvagyoknormálistól kezdve a mostmindjártinkábbhazarohanokon át a végreeziseljöttútonvagyokhurrá-val bezárólag. Közben eszembe jutott, hogy a kinti cigitartalékomat is be kellene szerezni, ezért a duty-free shopban gyorsan vásároltam két karton Camelt, amiből az egy hónapra való cigarettaadagomat terveztem kielégíteni (ez nem jött össze, de erről majd később). A kartonokat gyorsan szétszedtem, hogy minél kevesebb helyet foglaljon, és dobozonkét a hátizsákban elrendezgettem. Telt az idő, beszálltam a repülőbe. Felszállt, majd említésre méltó esemény nélkül a jósoltnál hamarabb leszállt Párizsban. Itt az otthonihoz képest kellemes, napos idő volt, de nem hőség. Megvettem a jegyet a buszra, mely átszállít a Montparnasse pályaudvarra, ahonnan a TGV indul majd Bayonne-ba. A busz, nagyobb dugókat is kifogva vitt át a pályaudvarra. Közben azon filóztam, hogy mekkora város ez, ha nem látom az Eiffel-tornyot sem, amiről úgy tudtam, hogy nem túl alacsony, viszont cseszett magas. De tény: nem láttam. A pályaudvarra érve két órám volt még a vonatindulásig, ettem tehát vmit, és pohár sört is magamévá tettem. Nemsokára a vonat is beérkezett, majd elindult. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen a TGV-n sosem ültem még, csak a 300km/h körüli utazósebességéről hallottam. Akkor most jelentem is: GPS-szel megmértem egyszer: 298km/h-t mutatott a telefon, amikor a screenshot készült (egyszer 320-ig is felgyorsult). 5 óra 20 perc után, Bayonne-ban szállhattam le a vonatról, ekkor már este fél 11 volt az idő. Az eredeti tervemben az szerepelt, hogy a pályaudvaron töltöm az éjszakát, azonban látva, hogy mennyi hangos és balhés hajléktalan van ott, ezenkívűl a plusz 8 fokos hőmérséklet gyorsan megváltoztatta a véleményemet. Elindultam keresni szállást. Ez, a kései időpontban nem volt egyszerű. A legtöbb környékbeli kis motel fullon volt, és az éjszakára az 50-60 eurós ár sem volt vonzó. Végül találtam egy kis szobát 40 euróért; meglehetősem spártai berendezésű volt, zuhanyzó ohne, csak egy csap, de egy éjszakára végülis megfelelt. Itt töltöttem az éjszakát, majd másnap indultam el Saint Jean Pied-de-Portba, ahol a Camino Francés kezdődik.