2. nap: Roncesvalles – Larrasoana ~27km

Reggel pontosan 6 órakor automatikusan felkapcsolták a szálláson az összes villanyt. Nagyjából 80 ember kezdett kikászálódni az ágyból morgások, szemdörzsölések, zajolás közepette. Nagy nehezen levedlettem magamról a hálózsákomat; össze voltam törve, mint a ropi és fájtak a lábaim nagyon.

Nagyon hiányzott egy jó zuhany reggelre, de rengetegen voltak, és mindenkinél a gyors, bár nem kapkodós készülődést láttam. Követtem a példájukat, felöltöztem, összekészítettem a hátizsákomat, és lementem. Gondoltam indulás előtt egy cigit elszívok. Kimentem az albergue bejárata elő, ahol rögtön kaptam is a nyakamba egy kis vizet; erősen esett az eső. Sóhajtva és morcosan vettem le a hátamról a szépen összerakott hátizsákot, és túrtam fel az esőkabát miatt. Felvettem, és egy reggeli cigi után ebben indultam útnak. Óvatos tempóban, mert a lábam, főleg a térdhajlataim továbbra is igencsak fájtak. Az első útba eső településen, Burguete-ben megálltam és helyi kis bárban először éltem az innentől bevezetett szokásommal: megreggeliztem. Két croissant és egy cafe con leche (spanyol tejeskávé) volt a reggeli, ami a további útra hivatott pótolni a kalóriát. Reménykedtem benne, hogy már csak lefelé kell mennem aznap, de nem így lett. Hosszas hegynek föl hegyről le szakaszok következtek, lehetőség szerint 5-10cm sárral. A környezet azonban pazar volt. Ahol fák kicsit ritkultak, ott gyönyörű kilátás nyílt a völgyekre. Egy aszfaltozott tisztáson később egy mozgó étel- és italárus árult üdítőt, miegymást. Itt megálltam pihenni kicsit, és egy üdítő után folytattam az utat. 21km után értem el Zubiri-ig, annak is rusztikus és régi kis kőhídjáig. Itt pihentem meg. Az Úton haladó zarándokok jó része itt végzett is az aznapra tervezett etappal. Úgy gondoltam, hogy a maradék 5-6km-t már valahogy megteszem Larrasoana-ig, ha eddig kibírtam (ez nem biztos, hogy túl jó döntés volt:) ). Nagyon nehezemre kezdett esni a járás, ráadásul egy  hosszabb, 100-150m-nyi lépcsővel kombinált lejtő következett. Ezt több, mint fél óra alatt sikerült leküzdenem. Végül megérkeztem Larrasoanaba, és a 6 eurós díj ellenében elfoglaltam az albergueben az ágyamat egy kiadós zuhany után. Ez egy meglehetősen spártai szállás volt, eléggé szocreál körülmények közt…dehát, végülis nem a török riviérákra jöttem. A nadrágom a sárban gyaloglástól és esőtől eléggé disznómódra nézett ki, a cipőm nemkülönben, ezért nekiálltam kimosni kézzel-kefével-szappannal ezeket. Kiaggattam utána száradni őket, mert időközben a nap is kisütött kicsit, majd elsétáltam immár szandálban a közeli kis boltba, és kagylókonzervvel, kiflivel és felvágottal gazdagítottam magamat. Aznapra már csak a lábápolás maradt, ezt amúgy az elejétől a végéig mindennap megtettem. Izomlazító krémmel való kezelés lábfejtől combig. Fáradt voltam, este 9kor már az alvás határán; de nem volt nyugodt éjszakám. Az egyik francia szobatárs iszonyatosan hangos volt, egy hálózsák-betéttel igyekezett takarózni (ez nagyon hasonlít a hővédő fóliához, a hangja pedig az alufóliához), ettől hajnalban már nem sokat aludtam a zaj miatt.

Kategória: Blog | A közvetlen link.

2. nap: Roncesvalles – Larrasoana ~27km bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kató Sándorné szerint:

    Eddig nem ismertelek igazából, de az erőfeszítésed lenyűgöz,irigyellek és tisztellek e-miatt!!Zsike

Hozzászólás