Köszöntelek Látogató!
Ez a blog egyszeri alkalomra készült (ezért is nem lihegtem túl az egész külsőt…alap WordPress, alap sablon a végén mégis 🙂 ), és ha minden jól megy, akkor az én El Camino utamról fog szólni, mely 2013. május 22-i nappal kezdődik és tart, amíg haza nem érek…
A szerkezete még magam sem tudom, hogy milyen lesz. A neten rengeteg, hasznosabbnál-hasznosabb ilyen irányú blogot fel lehet lelni, amik tele vannak afféle tippek-trükkök rovattal (félreértés ne essen: ezek nagyon jók, nekem is segítettek pár jó technikai tanáccsal), a tartalmukat azonban szándékosan nem olvastam végig. Hogy miért? Mert mind szubjektív, ami nem baj, de én nem szeretnék semmiféle prekoncepcióval elindulni…majd ahogy adódik. Azért fényképeket bizonyosan készítek és töltök majd fel.
Miután publikálásra kerül, az esetleges hozzászólásokon kívűl nem fog több bejegyzéssel kiegészülni; azonban maga a közzététel is csak hazaérkezésem után fog történni, mivel az Úton nem arra akarom vesztegetni az időt, hogy blogot írjak.Szóval nem folytatásos részekben lesz közölve, hanem majd vmikor a végén egyszerre. Az is lehet, hogy a végén nem is lesz kedvem megírni 🙂 Elválik…
Update: hát, hazaértem, kisebb-nagyobb karcolások, izomfájdalmak után, de egyben….és boldogan 🙂 A blogot -végül úgy döntöttem- megírom, ha másért nem, magamért és a sok csodás (közel 700 db készült az út során!!!) fotó könnyű hozzáférhetősége miatt. Lesz továbbá -a tapasztalataimat felhasználva – egy hasznos infok oldal, hátha segít kicsit azoknak, akik hozzám hasonlóan elszánják magukat erre a páratlan útra! (2013.06.24)
BOLDOGAN olvasom az úti-élményeidet,3 óra hosszát eddig sikerült egyfolytában olvasnom, holnap folytatom-ha megtalálom! Puszi: Zsike
Szia, Barátom!
Mélységes tiszteletemet és nagyra becsülésemet szeretném kifejezni, azért az erős elhatározásért, ami végül az út megtételéhez vezetett. Arra gondolok, hogy vetted a bátorságot és „ki tudtál lépni” a családod mindennapi kötelékéből. Itt ragadnám meg az alkalmat és gratulálok a családodnak a feléd irányuló támogatásukért, különösen Marcsinak!
Tudtam, hogy tervezed az utat és azt is, hogy úton vagy. Vártam a híreket.
Örülök, hogy megírtad a blogot, szerintem ezzel teljes az Utad.
Végig olvastam elejétől a végéig. Nagyon élvezetes olvasmány, kedvemre való stílussal és hangnemmel. Olvasás közben lelki szemeim előtt pörgött a film, láttam a tájat, az embereket a fájós lábadat amint leírtad. Bizonyára ez csak halvány képzelet a valósághoz képest. Számodra egy életre szóló dolog volt, csak Te érzed mit adott a lelkednek, Merítkezz belőle a mindennapokban!
Gratulálok a cselekedetedhez!
Tudd meg, hogy jóhiszemű irigység van bennem a bátorságodért.
A többit majd személyesen.
Üdv: Laszti
Köszönöm cimbora,
Jólesett olvasni, amit írtál és örülök, hogy elolvastad. Mindig jó érzés, mikor ilyesfajta véleményt kaphat az ember egy barátjától!
Üdv,
Tamás
Ez most Marcsi Neked szól! A Tamást méltattam minden nap elolvasása után,s kifejeztem érzéseimet!A Sikerhez Te is hozzásegítetted, de gondolom a személyes átéléseket tőlünk jobban átélhetted!Puszi nagynénéd: Zsike
Szia Tamás!
Kisgyerek korod óta ismerlek, és mindig is tudtam, hogy van benned „valami”!
Ez most megerősítést nyert.
Utinaplódat kíváncsian és érdeklődva olvastam, gondolatban végigjártam Veled az utat.
Gratulálok!
Dudics István
Köszönöm szépen, Pista!
Nem tudtam, hogy Te is olvasod, de ha tudtam volna, azt gondoltam volna (én is ismerve Téged), hogy értékelni fogod!
Mégegyszer köszönöm, megtisztelsz, hogy végigrágtad rajta Magad!
Üdv,
Tamás