12., Spanyolország

Írhattam volna külön Franciaországot is, de ott nem fogsz alapvetően sok időt tölteni elvileg, mert a következő nagyobb állomás Saint-Jean Pied-de-Port után (már ha onnan indulsz) már spanyol földön van. Milyennek láttam én őket egy hónap alatt? Először is: gyönyörű Észak-Spanyolország! Nekem szimpatikusak voltak úgy általában az emberek is, nem találkoztam olyannal, aki elfordult volna, mikor nyilvánvalóan külföldiként szólítottam meg. Túlnyomó többségben nem beszélnek más nyelvet, angolt pl. Az ő nyelvük az egyik olyan a világon, melyet a legtöbben beszélnek, és úgy vannak vele (némi okkal-joggal), hogy beszélje más az övékét. Azonban sok fiatal, illetve jobb szállókban, információs irodában, nagyobb busz- vagy vonat pályaudvaron sok helyen beszélik az angolt is. Szeretnek bulizni a nagyobb városokban. Szemetelnek rendesen, ám reggelre össze is takarítják. A hamutálban nem annyira hisznek. Szabadtéri étteremben nagyon sok helyen nincs, a csikkek a földön, de össze is takarítják. Bárokban (náluk a bár az inkább az kiskocsmát jelöli) ne feltétlen számíts rá, hogy odajönnek a pulthoz mézesmázosan, hogy mit szeretnél. Ez nem harag a részükről, vagy bunkóság, ilyenek a szokásaik, nem kell megsértődni. Az orvosság rá a harsány „Hola” vagy „Buenos ….(napszak)” köszönés, akkor észrevesznek, és mondhatod, mit akarsz.