11. nap: Agés – Rabé de las Calzadas ~35km

A hajnali „ébresztés” sem a kedvemet, sem az energiámat nem vette el. Sőt. Mivel az aznapi etapomba Burgos is beleesett, amely egy közel 180 ezres nagyváros és nem utolsósorban világhírű, XIII. században épült katedrálisáról híres, így különösen nagy várakozással indultam tovább aznap reggel.

Az albergue bárja még nem volt nyitva reggel, ígyhát a reggeli összecókmókolás után tovább is indultam. Az első útba eső település az alig 2-3km-re levő Altapuerca nevű kis falu volt. Az első bárnál megálltam és megreggeliztem a már standardnak számító croissant és tejeskávé együttest. Az út még mindig hegytetőn át vezetett, ám már folyamatosan enyhén emelkedett csak az út. A hegytető egy sziklás részén egy, a már előző napihoz hasonló, de annál jóval nagyobb kerületű kőspirál volt látható, a közepén egy kis kőhalomból kiálló fakereszttel. Nem messze, még látótávolságban innen egy nagyobb kőhalomból egy magas, 6-7mes fakereszt állt ki, a kőhalom aljában zarándokok által otthagyott ruhákkal, kis emléktárgyakkal. A keresztet elhagyva egy kövekből az útra kirakott nagy kő-nyíl mutatta az utat. Az út innentől Burgosig már csak lejtett. A hegy aljában egy darabig műúton vezetett az út. Az egyik kis portán, egy ócska használaton kívűli busz oldalán hatalmas és szép grafikával megfestett graffiti reklámozott egy közeli alberguet; pár kilométer múlva egy ház oldalán humoros graffiti egy megfáradt zarándokról üzente ugyanezt. A táj továbbra is nagyon szép volt. A műút lassacskán a nagyváros, Burgos bevezető szakaszába torkollott. Itt az út jobb szélén láthattam a San Miguel sörgyárat, melynek terméke jónéhányszor szomjamat oltotta egy-egy hosszú nap után. A Burgosba vezető út egyébként meglehetősen hosszú, még innen majd egy óra volt, mire a város központjába beértem. Burgos régi és nagy zarándokközpont és körülbelül idáig tart az út első harmada is. A város első körforgalmához érve egy monumentális fésűkagyló volt elhelyezve a körforgalom közepén, továbbá egy stilizált tök-kulacs. Ebben a városban sok helyen botlik az ember zarándokemlékművekbe, és a lakosság is hozzászokott a tavasz végi-nyári-ősz eleji zarándok-folyamhoz. Sok esetben a helyiek is előre köszönnek a „Buen Camino” formulával a zarándokoknak. A városban a modern, új építésű és a többszáz éves épületek természetesen keverednek egymással. Egy kisebb folyó hídján átkelve az ízléses utcákon gyalogolva érdeklődtem meg egy helybelitől, hogy merre a katedrális, aki útba is igazított. Nemsoká egy utca végén a szemem elé is került a monumentális épület. Valami fantasztikusan szép volt. Akkor úgy éreztem, ha más nem láttam volna, csak ezt az egy építményt, már akkor is megérte az Út. A katedrális háta mögött egy kis pihenőnél elszívtam egy cigit, és egy arrajáró zarándokot kértem meg egy fotóra, mielőtt lesétáltam volna más oldalról és belülről is megtekinteni a katedrálist. Éppen akkor ért véget egy mise is, melyet kihangosítva a katedrális előtti főtérre is közvetítettek, így az utca népének sem kellett az áldásosztásról lemaradnia. Odabent is szétnéztem. Nem akarom ezt ragozni, a képek lentebb majd beszélnek. A katedrális melletti padon ülő bronz „zarándokkal” még keszült egy közös képem, és tettem egy sétát a város sétálóutcáján is, mely nagyon szép formált fákkal volt szegélyezve (lentebb). Az itt eltöltött idő után megkerestem a következő sárga nyilat, mely az Utat jelezte, és azt követve elkezdtem kifelé sétálni a városból. A térkövekkel burkolt sétányon a városból kifelé sétálva még megcsodálhattam a város egyetemét, melynek régi épülete ugyancsak nagyon szép volt. Végül, egy körforgalom után a város is véget ért, és egy kavicsos úton folytathattam a gyaloglást. Az út egy autópálya alatt haladt el, és Tardajos nevű faluba vitt. Az egyetlen itteni albergue zárva volt még, én pedig a várakozás helyett inkább a továbbhaladás mellett szavaztam magamban és Rabá de las Calzadasban álltam meg ezen a napon. Itt a három albergue közül az egyiket kiválasztottam találomra, és elhelyezkedtem. Egyszerű, de szép albergue volt, zárható szekrénnyel. A megérkezés utáni teendőket letudva, kicsit körbesétáltam, és a helyi bárban kötöttem ki, ahol meguzsonnáztam, és egy időközben befutott brazil zarándokkal beszélgettem míg be nem sötétedett.