14. nap: Población de Campos – Calzadilla de la Cueza ~41km

Mikor Población de Campos alberguejéből elindultam, még reggel 6 óra sem volt.  Nem döntöttem el, hogy meddig megyek aznap. Úgy voltam vele, ameddig a lábam bírja, és ha már nem annyira, akkor a legközelebbi albergueben leteszem magam. Elindultam hát, de ebben a nagyon korai órában még sötét volt szinte.

Már egy vagy két kilométert is megtehettem, mikor pirkadni kezdett, és mező felett gyönyörű vörös-narancssárgán fölkelt a Nap. Kietlen volt az Út, amerre haladtam, és településekből is legfeljebb igen kicsi volt útközben, a legnagyobb is néhány utcából állott csak. Az első bárban ettem és ittam, majd folytattam a gyaloglást. A Nap már délelőtt is igencsak intenzíven sütött és ez az idő múlásával csak erősödött. Így értem el Carrion de los Condes városába. A temploma előtti kis téren ültem le megpihenni. Továbbhaladva egy sétányon mentem végig a városban, amelyről letérve folytatódott az Út. Egy nagyon szép kolostor előtt vezetett el az Út, majd egy körforgalmon túlhaladva végleg elmaradt a város. Egy asztalból készült, forgalmatlan útra vezettek a sárga nyilak. Innen, elméletben még 17 kilométer volt a következő település, Calzadilla de la Cueza. Az aszfaltút néhány kilométer után kavicsos útban folytatódott. Ekkor meglehetősen meleg volt már, 28-30 fok, és nagyon tűzött a nap. Az úton, leszámítva két oldalt egy-egy fát, és a földeket, semmit nem lehetett látni. A maradék vizemmel a sapkámat nedvesítettem meg, elkerülendő a napszúrást, arra számítva, hogy az első vízvételi lehetőségnél újratöltöm a kulacsomat. Sajnos, bár ezt még akkor nem tudtam, sem akkor, sem később nem volt ilyen. Még két órahosszat sem mentem, mikor a felkarom már leégett, és mivel nem volt semmilyen alkalmas napozókrémem vagy hasonló (biztos nem véletlenül van a világon naptej, de én nem szeretem, mert ragadok tőle; itt mégis hasznos lett volna), a nagy meleg dacára kénytelen-kelletlen a rövidujjú polómat hosszúra cseréltem. Közben néhány más zarándokkal is találkoztam, akik hozzám hasonlóan jól-rosszul (de inkább rosszul) tűrték a hatalmas forróságot. A 17km-en keresztül kettő pihenőhely volt, ahol ha vizet nem is lehetett venni, legalább egy kis árnyékba húzódhattam. Szerencsére az egyik ilyen pihenőnél egy mozgóbüfés autója állt, és egy Fantát tudtam venni, ez legalább hideg volt 🙂 Az út teljesen egyenes volt, csak néha lejtett vagy emelkedett egészen enyhén, de ahhoz, hogy a távolban NE vegyek észre települést, ez is elég volt. A melegtől vibrált az út felett a levegő.  Az utolsó 2-3kmen sem láttam még, hogy falu lenne ott, csak távolban egy dombságot. Meglehetősen morcosan vettem számba a lehetőséget, hogy még azokon is túl kell mennem. A következő lankához érve azonban fellélegezhettem: házak tetejét láttam kibukkanni, melyek, ahogy a lanka tetejéhez közeledtem, egyre többet engedtek látni magukból. Végül megérkeztem. Gyorsan elfoglaltam az albergueben az ágyamat. A  Nap még mindig nagyon forrón sütött, ezért – kitikkadva – az első dolgom a zuhany volt, közben hatalmas adag hideg vízzel jól leittam magam. Az albergue udvara nagyon hangulatos volt; a hálóteremben pedig 60-an aludtunk akkor éjszaka. Szép grafikával megfestett zarándokfigura volt a szállás falán. Az albergue belső udvarán asztalok, székek álltak, az árnyékoló előtető alatt pedig egy kényelmes kanapén lehetett leülni. Az udvar közepén pedig egy kicsi fürdőmedence volt. Kissé sajnáltam, hogy fürdőgatyát nem hoztam magammal, de így, üldögélve is jól esett az időt múlatni. A közben összegyűlt néhány zarándok sörözni indult a közeli bárba, ahova engem is magukkal hívtak. Megköszöntem és elfogadtam a meghívást azzal, hogy kicsit később csatlakozom, mert nagyon éhes vagyok, és először enni szeretnék. Ez, a közeli hostel bárjában, ahol nagyon finom pizzát sütöttek, meg is történt. Ezután csatlakoztam a spanyol és olasz zarándokokból álló kis társasághoz, és jéghideg San Miguel sörrel hűtöttük magunkat. Később, miután a társaság szétszéledt, és már a Nap is kevésbé sütött, sétáltam egy kört a kis faluban. Közben csak hirtelen jutott eszembe, hogy vajon mennyit mehettem aznap, az eredmény kb. 41km lett, ami azért sok volt, annak ellenére is, hogy már nem okozott gondot a hosszas gyaloglás. A nagy melegtől, melyet éjszaka adtak ki az albergue falai, nehezen jött álom a szememre.