..és még néhány gondolat

Talán ezt a részt a legnehezebb megírni. Nehéz megfogalmazni azt, hogy mit is jelentett nekem az El Camino végigjárása. Eltűnni egy hónapra és élni valami egészen másban, mint a mindennapok. Valamiben, ami teljesen másról szól. Amikor hazaértem, akkor is megkaptam a kérdéseket, éppúgy, mint amikor elindultam, legfeljebb nem annyit és másról szóltak. A legtöbb ilyeténfélén hangzott: “na, magadba szálltál?” vagy “megvilágosodtál?” vagy “és most mi lett más?” és hasonlók. Kicsit úgy éreztem, hogy sokan csodát vártak, mintha elment volna valaki és visszajött volna valaki más. A meglepő válasz az, hogy csaknem így van. Csak ezt nem annyira tudom szavakba öntve átadni. Ebben a blogban közel egy hónapi munkám van, csaknem annyi, mint amennyi ideig az Út tartott. Amit itt leírtam, abból egy mondat sem az Úton született. A fotókat nézegettem, és 99%-ban élénken és pontosan emlékeztem az Útra is és arra is, hogy az adott szakaszon mi járt a fejemben. A legtöbben élvezettel olvasták (legalábbis a visszajelzésekből ez derült ki) és én ennek nagyon örülök. Én pedig élvezettel írtam, mert kicsit újraélhettem közben azt a csodás egy hónapot. Mégis, nekem, aki átéltem, kicsit száraznak tűnt leírva, noha minden sora igaz. Csak valahogy leírva, szavakban nekem úgy tűnt, mintha nem tudnám pontosan kifejezni azt, amit a fejemben járt. Csodák nem léteznek, de számomra az Út maga volt olyan, amit akként kezeltem. Azt hiszem, ha valaha lesz rá lehetőségem, akkor újra elmegyek, de így elsőre és ebben a formában ez egyszeri és megismételhetetlen. A legnehezebb talán a visszatérés volt. Mert azt hiszem, ez az Út nagyon is valóságos, egyáltalán nem illúzió, és nem szívesen és nem is könnyen integrálódik vissza az ember a  mindennapokba. Ám ha újra dönthetnék, hogy elmegyek-e, most sem gondolkoznék rajta egy percet sem. A blogra több bejegyzés már nem kerül, ahogy ígértem, mert ezt csak ezért készítettem, és amúgy nem vagyok egy blogolós alkat (max. szakmai cikkeket szoktam néha, de az más lapra tartozik), azonban ha hozzászólás érkezik, azokról kapok értesítést, és reagálni is fogok rájuk. Köszönet azoknak, akik támogatták az elképzelésemet és nem ítélkeztek. Ajánlom ezt a blogot a családomnak, és itt most tágabb értelemben, hisz biztosan vannak olyanok közöttük, akik nem ismernek annyira. Barátaimnak, akikkel a baráti kapcsolat hosszú évek óta töretlen és megtiszteltek barátságukkal. Mindazoknak, akik még csak érlelik esetleg magukban a szándékot, hogy elinduljanak az Úton. Ígéretemhez híven ide még feltöltöm a fényképeket a kredenciálról és a composteláról, nem kevésbé szépek szerintem, mint a fotók az Útról.

Compostela

A compostela

 

Végül pedig, zárom ezt az utolsó oldalt egy idézettel, amely jól kiegészíti a mondandómat:

“Bejártam Európát és az Újvilágot
Gyönyörűek a várak, ahol védekeztek az emberek egymás ellen
Még szebbek a templomok, ahol kegyelemért könyörögtek
Néhol az erdők és a rétek olyanok, mint egy puha álom
És az ég is méltó az istenekhez
De annak, aki az életet és az utakat falja
A legnagyobb csoda a tenger”

(Hobo: Csavargók tízparancsolata, Tizedik parancsolat: Légy szerelmes az életbe)

..és még néhány gondolat bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Tünde szerint:

    Big Like Tomi!! Pussz Tünde 🙂

  2. Tarnóczi Tamás szerint:

    Gratulálok!.. Megemelem kalapom cselekedeted előtt. Büszke vagyok Rád, no meg természetesen irígy is…
    T.Tomi

  3. Németh Nikoletta szerint:

    A testvêrem napokon belül indul a saját útjára! Kívàncsisàgból olvastam bele az írásaidba, de most hajnal 4 van……..elkezdtem és nem bírtam abbahagyni! Csodás êlmény volt! Tele hasznos informàcióval!Azt hiszem bennem is elkezdődött érlelődni egy komoly gondolat…….. Köszönöm!

    • admin szerint:

      Kedves Niki,

      Örülök és köszönöm, hogy végigolvastad: tudom, nem rövid. Mindig jó érzés, ha inspirál valakit az élményem. Ha megérik benned, hogy Te magad is elindulsz, akkor, ha tudok pár ötlettel szolgálni, szívesen megteszem. Ám igazság szerint sok minden nem kell hozzá, csak némi pénz és a eltökélt szándék! Szóval, hajrá, csak bátorítani tudlak!

Hozzászólás