4. nap: Pamplona – Puente la Reina ~26km

A pamplonai albergueben a pihentető alvás után másnap 7 óra körül indultam útnak. A lábam kevésbé fájt, ezért úgy döntöttem, hogy igyekszem eljutni Puente la Reinaba, ami kb. 26 km-es táv. Egy darabig a városból kivezető műutat és az útjelzőket követtem, ami nemsokkal később egy emelkedőn levő mezőbe torkollott.

Az idő ekkor, először, mióta elindultam, nagyon kellemes napsütéses volt. Az út egy kis tó mellett haladt el, ahol – több más zarándok példáját követve – megpihentem, ezután tovább folytattam az utat. A táj, távolabb hegyekkel övezve, gyönyörű volt. Több, mint 10 km után még egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, és spontán nagyon jó kedvem volt. Nem sokkal távolabb, egy fa tövében egy érdekes sírra emlékeztető emlékmű állt, mellette egy paddal. Az emlékmű, egy, vélhetően az úton meghalt zarándoknak állított emléket. Vélhetően a családja többször is járhatott már ott, mert kis rézkarcolt emléktábla is volt fölé, a fára szegezve. Egy kicsi településhez érkeztem, melynek egyetlen kicsi boltjában egy banánnal és üdítővel oltottam éhemet-szomjamat, és az útpatkára leülve megpihentem kicsit. A jó idő megengedte, hogy cipőmet-zoknimat levéve a lábamat is kicsit megnapoztassam. Továbbfolytatva a gyaloglást az út emelkedésbe kezdett, és kétoldalt gyönyörű sárga virágos bokrok szegélyezték. A hegygerincen szélerőművek egész sorát lehetett látni. A hegytetőre érve egy fémlemezekből készített zarándok-karaván volt elkészítve, nagyon pofás volt. A következő településen, Muruzábálban egy rövid pihenő és tejeskávé után még a maradék szűk 5km-t végiggyalogolva eljutottam Puente la Reinaba. A kis város a korabeli épületeivel igen hangulatos látványt nyújtott. Az albergueben a helyemet elfoglalva, zuhany és szennyesmosás után megindultam kicsit feltérképezni a városkát. Az albergueből kilépve meglepve láttam, hogy az ablak rácsához – akárcsak a vadnyugaton az ivók elé a lovak – egy szamár volt kikötve. A gazdája egy piros lavórban akkor hozott neki vizet. Mint kiderült, az illető Santiagoig az utat a szamár hátán tervezte megtenni. Sétálgatva a kis utcácskákon hamar a város végére értem, ahol a folyón egy nagyon szép és hangulatos kőhíd ívelt át. Lőttem néhány fotót, majd megindultam visszafelé. Útközben a napi élelmemet beszereztem egy, még nyitva levő boltban. Az albergue előtt sokféle nációjú zarándok beszélgetett. Egy brit zarándokkal és egy holland kis csapattal hamar összebandáztunk, és még mielőtt az este véget ért volna, egy teázást megejtettünk együttesen. Ezután már csak az időközben megszáradt ruháimat szedtem be, kicsit elücsörögtem az albergue kertjében, majd lassacskán alvósra vettem a figurát. Kicsit morogva vettem tudomásul, hogy emeletes ágy felső ágyát kaptam, ami nem a kedvencem (később ezt is megszoktam 🙂 ). A napi séta után hamar elaludtam.